Tápióbicskei hangsáv - Mastering

Elérkeztünk a hangsáv leírásának utolsó részéhez, a masteringhez. Az összkép ezen áll vagy bukik, és bár korábban is tönkre lehet tenni az egészet, ha eddig minden ok volt, a Mastering még lehet rossz, és akkor az egész rossz lesz. A Mastering egyik sarkalatos pontja az effektek minősége.

A Mastering viccesen szólva nem más, mint amikor a kész mixet "széteffektezzük" a kimeneten. Itt dől el a hangerő, hangszín, a kompresszió, a reverb, és minden egyéb.

Az egyik legkritikusabb pont, az ami a legegyszerűbbnek látszik, a hangerő. A hangerő a kimeneten ugyanis nem lépheti át a 0 dB-t, nem úgy mint a trackeken és a buszokon, ahol is +6 dB átlépés lehetséges mert annyi a tartalék a felbontás miatt a Sonarban. Emellett viszont be kell állítani az RMS-t, azaz az átlaghangerőt olyanra, amilyen manapság szokásos ebben a műfajban úgy, hogy közben ne torzítson a mix, és a csúcs se lépje át a 0 dB-t. Axel Rudi dalai -7...-9 dB között vannak RMS-ben. Az új Metallica RMS-e -4 dB, de vannak olyan agyatlan nagyrészt HC/NU felvételek (pl. Deftones), amiknél az RMS már nem számít mert az egész felvétel hallhatóan torzít (vásárolt CD-n). Dehát ezeknél mindegy is mert a zene is olyan.

Axel Rudi dalait vettem alapul a Masteringnél, vagyis próbáltam elérni a -7...-8 dB-es RMS-t úgy, hogy viszonylag tiszta maradjon a hangsáv. Nézzük mivel próbálkoztam:


Az EQ-hoz nem nagyon van hozzáfűzni valóm. Egy Yamaha stúdiómonitor volt nálam, abban így tetszet, egy másikban biztos másképp tetszett volna. Mindenhol más a hangszín, elég csak lejátszót cserélni a gépen, vagy bármi.


Reverb. Elég jól szól, szépen paraméterezhető, tiszta a hangja. Viszont összemossa a stereo teret, amire ezen a felvételen még nem találtam megoldást, később viszont igen, arról is lesz majd leírás később.


Stereo Imager. Ezzel állítottam be a tér szélességét, kicsit mossa a hangot, és igazából sehogysem jó, de még mindig jobb mint a kész megoldások. Mivel nagyon sok függ ennek az effektnek a minőségétől, később találtam egy jobbat, de ezeken még ez működik.

Harmonikus dúsító, azaz "exciter". Sokan használják ezt és csak ezt a plugint masteringre, de szerintem a többi effektje nem túl jó, és a harmonikus dúsítója is csak azért jó, mert a többi rossz. Ez a plugin 6 effektet tartalmaz, kifejezetten masteringre ajánlják, de az Excitere kivételével a többit kikapcsoltam. Ennél is találtam később egy jobbat, így az egészet ki tudtam iktatni.

Inflanator. Állat módon erőteljessé teszi a mixet, végülis egy mastering kompresszor. Ha lenne mellette egy limiter, kész is lennénk, de nincs. Lényegében ezzel próbáljuk megtalálni azt a pontot, amikor már elég erőteljes a mix, de még nem torzít.

A limiter, ami arra vigyáz, hogy a mix csúcsértéke ne lépje túl a 0dB-t. Mindamellet az RMS is szabályozható vele (és az Inflanatorral is), és az Inflanatorral remekül együttműködik. Sokkal jobb mint az egyébként népszerű Wawes effektek (Ultramaximizer), kimenetre limiterként azóta sem találtam jobbat, igaz a gépem szűkös erőforrásai miatt nem is tudtam minden kipróbálni.

Hát ennyi volt a mastering, ezután lett olyan a hangsáv amilyen most.

Mint látható, a Masteringen van a legtöbb effekt, és ez az egyik legfontosabb lépése a keverésnek. Nem egyszer előfordul, hogy a felvétel és a mix az egyik helyen készül, masteringre pedig áradják egy bevált hangmérnöknek, akinek van rendes cucca (effektjei) a dologhoz. Rengeteg kísérletezgetés, próbálkozás kell ahhoz hogy a mastering sikerüljön, nem véletlenül csináltam majdnem 1 évig a felvételeket. Sok emberrel sokféle rendszeren meg kell hallgattatni, és nagyon fontos hogy minden rendszeren jól szóljon. Két dolog nélkülözhetetlen a jó masteringhez:
- studiomonitor.
- összehasonlítás studiomonitorban olyan gyári felvételekkel, amik példaként szolgálhatnak.
Rengeteg olyan felvételről tudok, amik első hallásra jónak tűnnek, egy gyári összehasonlításban viszont elvéreznek.

Audió felvételek, az eredetivel majdnem azonos minőségben.

Filmen teljesen ugyan ez, ennyit ront rajta a youtube (sokat).