Áttérés 64 bites rendszerre

Ez egy közbenső post lesz a korábbi zeneszerkesztős és a később következő zeneszerkesztős bejegyzések közé hardver/szoftver témában. Mint olvasható volt, új gépet vettem (illetve a belét cseréltem nagyobbra), az áttérés nem csak hardverirányú volt, az oprendszer is megújult. A 32 bites XP helyett 64 bites Win7-került az új hardverre, és gondoltam hogy nem fog simán menni az átállás, voltak is gondok. Ezek nagyrésze mégis megoldható. Az elején rögtön fontos tisztázni, hogy a régi rendszer a driverek frissítése után (monitorvezérlő, alaplap) simán és gond nélkül elindult az új hardveren, de - bár nem csináltam mélyreható teszteket - a sebessége és a teljesítménye érzésre semmit sem változott. Ez alapvetően meglepett, ezért azt kell mondjam, ha marad a 32bites xp, fölösleges lett volna a fejlesztés.

A 64 bites rendszer kétségtelen előnye, hogy nagyobb memóriatartományt tud címezni, így a 3.5 GB feletti tartomány sem dísz. Az igaz, a 64 bites rendszer alá is csak 4 GB-ot vettem, ez mégis több mint a régi gép 1.5 GB-ja. A Sonar programot illetően szinte minden korábbi verziónak van 32 és 64 bites verziója, és ezt a 64 bites rendszeren meg is kérdezi, hiszen ezen mind a kettő kompatibilis. Mivel a hangsávszerkesztés főleg az effektek miatt memóriaigényes (és processzorigényes) ezért a 64 bites telepítést választottam. A 64 bites Sonarban van arra lehetőség, hogy a 32 bites VST pluginek elkülönített memóriaterületen (mintegy virtuális gépen/serveren) fussanak.

Az a véleményem, hogy a hétköznapi szoftverek túlnyomó többségében teljesen fölösleges a 64 bites verzióval vacakolni, ha az nincs. Egy Word például vagy valami más programocska - akár beleérthetem a DTP programokat is - már egy jó 32 bites rendszeren és akadásmentesen fut, egy Word nem tud annyira lassú lenni hogy ne lehessen benne szöveget írni, másra meg úgysem jó. A 64 bites rendszer viszont minimum két (nem hétköznapi) dolognál biztosan nélkülözhetetlen: a nagyfelbontású HD filmvágás, és a hangszerkesztés. Ezekből a programokból (bár telepíthető gond nélkül 32 bites verzió 64 bites Win7-re is), komoly hátrány lesz az, hogy a program nem látja a rendelkezésre álló összes erőforrást (memóriát, processzorokat...). Bár itt nem téma, az XP-n sem megvágni, sem kiexportálni nem tudtam 5 percnél hosszabb HD felbontású filmet, és az itt belinkelt korábbi hangsávok 100%-ban terhelték a processzort és a memóriát (ezért akadoztak, leálltak, recsegtek) sok erőforrásigényes VST pluginal pedig el sem indult a lejátszás.

A 64 bites rendszerre áttérés előnyeit először a filmvágás során tapasztaltam, egy HD film vágása akadásmentes, sima, folyamatos, és a 10 perces film exportálása 13 percig tart (korábban 10 percest nem lehetett kiexportálni, az 5 percesé kb 1.5 óráig tartott). Abban az esetben tehát ha a munka memória és processzorigényes, a 64 bites szoftververzió az egyetlen alternatíva, ez pedig csak 64 bites rendszeren fut.

A filmvágás kipróbálása után hasonló eredményt vártam a hangszerkesztéstől is, és azt lehet mondani meg is kaptam. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy pontosan ugyan az a mix a Sonarban ami a 32 bites XP alatt 100%-ban terhelte a processzort és emiatt akadozott és recsegett, ugyan az azonos effektekkel csak simán kinyitva az új rendszeren 7%-os processzorterhelést mutatott. Bár az új hardver erősebb mint a régi, a kettő teljesítménye között koránt sincs 7 a 100-hoz különbség. Az tehát szinte egyértelmű, hogy a teljesítménynövekedést nagyrészt maga a 64 bites oprendszer okozta, nem csak maga a hardver. Bár az XP-s rendszert gond nélkül elindítottam az új gépen, a szóban forgó régebbi hangsávot nem nyitottam meg benne így nem tudom hogy azonos hardveren ugyan az a művelet mekkora különbséget okoz a processzorterhelésben, de a jövő héten megejtek egy ilyen tesztet és majd kiírom az eredményt. A kettő közötti különbség a két operációs rendszer teljesítménye közötti különbséget fogja mutatni.

Nagyon fontos kérdés, hogy a két rendszer zeneszerkesztés szempontjából kompatibilis-e. Nem. Meglehetősen sok kompatibilitási probléma van (más téren is, így fel kell rá készülni hogy pár dologban új programot kell keresni vagy kompromisszumot kell kötni). Először is a hangkártya. Nyilván ha van az embernek egy az alaplapinál mindenképpen jobb hangkártyája, azt meg akarja tartani. Az enyémben egy EMU1212m van, ami mostmár több mint 50e ft, de én még 30 körül vettem régebben (és azóta egyszer garanciában kicserélték vadi újra). Ez drágább mai áron mint a processzor maga, az meg kicsit túlzás, hogy egy ilyen hangkártyát kompatibilitási problémák miatt kidobjak. Az EMU1212-höz nincs Win7 64 bites driver hivatalosan, csak egy beta verziós. Ezt töltöttem le, (jól el van dugva a gyártó oldalán) és azt kell mondjam ez teljesen jó annak ellenére hogy Beta, és hivatalosan a Vista 64 bithez készült nem a Win7 64-hez. Az audio driverre telepítendő PatchMix DSP már zűrösebb kérdés, mert ebből még beta verziós sincs 64 bites rendszerre, ez viszont nem driver, csak egy felület a kimenetekhez és a bemenetekhez. Ebből a legújabb verzió sem működött nálam alaphelyzetben, de a Win7 alatt van egy lehetőség a programok kompatibilitásának beállítására, így ezt visszavettem már a telepítés alkalmával XP SP2 kompatibilisre, innentől jól települt, és azóta is tökéletesen fut. Ha a kompatibilitást a telepítésnél nem vesszük vissza, látja a rendszer a hangkártyát, de csak WDM eszközként (ASIO-ként nem) és csak 44.1 kHz-es mintavételezést enged. Így is jobb mint bármelyik alaplapi hangkártya, de rendesen telepítve a Patchmix DSP-t sokkal többet tud. Kompatibilis telepítés után a 1212m ASIO, és az összes mintavételezés működik 64 bites Win7 alatt is. Kérdés persze hogy kell-e valódi ASIO hangkártya a felvételhez, de szerintem kell, mert a szoftveres ASIO driverek a kártya minőségén nem javítanak, csak kompatibilissé teszik a gagyit az egyébként többre képes hangszerkesztő programokkal. Másrészt egy stúdióminőségű kártyában nem csak az jó hogy ASIO, hanem a dinamika, jel/zaj viszony, és a mintavételezési frekvencia is annyival magasabb, amit egy alaplapi kártyával nem lehet szoftveresen elérni, és amit egy stúdió hangkártya alapból tud az alsó kategóriánál jobb felvételhez elengedhetetlen.

A másik fő kérdés a felhasznált pluginek kompatibilitása. Nincs mindegyik VST pluginből 64 bites verzió, de sok (a legtöbb) ennek ellenére is tökéletesen fut a 64 bites zeneszerkesztő programokban. Ezzel együtt aki sokat kísérletezik és próbálkozik, belefuthat pár a 64 bites rendszeren használhatatlan 32 bites pluginbe. Így jártam én is, igaz egy szavam nem lehet, mert csak egy gyártó VST pluginjével fürödtem be, mégpedig a Sonnox (volt Sony) Oxford nevű gyűjteményével, ami nem lett volna nagy ügy, de ezzel csináltam a mastert (lásd korábbi bejegyzések). Amíg ezek a pluginek 32 bites módban telepítve vannak, a munka nem nyílik meg 64 bites programban. Bele lehet esni más hasonló problémába is könnyedén, ekkor ki kell törölgetni a plugineket gyártónként, és úgy megpróbálni megnyitni a munkát. Így könnyedén kiderül melyik plugin hibás 64 biten.

Amikor találunk egy ilyen problémát két lehetőségünk van. Keresünk helyette egy másikat, ami alkalmas hogy kiváltsa az inkompatibilis VST-t, és a minősége is megfelelő. A másik hogy nem keresünk, hanem a jBridge nevű alkalmazással kompatibilissé tesszük. A jBridge tulajdonképp egy remek megoldás bármire, bár az Oxfordon kívül csak egyetlen VSTi hangszer nem indult el nekem 64 biten, így nem konvertáltam át az összes 32 bites pluginemet 64-re mert ami jó azt minek. A jBridge a 64 bites rendszerekkel kompatibilissé teszi a 32 bites plugineket, de fordítva is tudja, a 64 bites plugint kompatibilissé teszi a 32 bites rendszeren. Így gyakorlatilag bármilyen rendszeren készült a mix bármilyen pluginekkel, a jBridge lehetővé teszi hogy keresztbe megnyissuk őket (kérdés hogy visszafelé ennek mi értelme van).

• jBridge
• Egy lista a 64, 32, és a bridge kompatibilis VST pluginekről.

Az Oxford tehát bridge komaptibilis a 64 bites rendszerrel, tehát használható, igaz maradnak kényelmetlenségei (nem lehet lejátszás közben tekergetni a paramétereit mert azonnal leáll az audio engine), de ettől eltekintve mindenképpen működik. Az Oxford mellett egyetlen olyan VSTi-be futottam bele ami nem ment 64 bites rendszeren, de a jBridge ezen is segített, mégpedig a Superior Drummer. Ezt a hangszert XP alatt meg sem próbáltam, de gondoltam ha itt a Win7 ekkora gépen akkor legyen. Simán települ, standalone-ban működik is tökéletesen, de a 64 bites Sonar-ban nem töltődnek be a hangminták. jBridge, és minden rendben van ezzel is.

Hogy a jBridge fontos-e az nagyrészt a pluginektől függ, nekem máshoz nem kellett, illetve amivel gondom volt azt nem oldotta meg, tehát mindegy bizonyos esetekben hogy a VST maga 32 vagy 64 bites, egyszerűen másként fut az új rendszeren mint a régin (pl. az IXL analyzerek) de ez csak kényelmetlenség, nem működik hibásan.

A nagyobb teljesítményű rendszeren értelemszerűvé vált hogy a mintavételezési frekvenciát megnövelem. Igazából már XP-n is 48 kHz-en vettem fel, mert ott nem volt mérhető latency. 44.1 kHz-en viszont hullámzott a felvett sáv rendesen, ez nyilván a korrigálhatatlan kategória volt. De 48-on jól működött.

Mivel csak gitárt tudok felvenni, a kártyát csak a gitársáv (illetve a korábbi tápióbicskei koncert felvételénél az éneksáv) felvételére használtam. Az effekt S/PDIF digitális kimenetéről készítettem a felvételt korábban 48 kHz-en, és nem volt vele gondom. Az XP-SONAR x32 48 kHz-nél nagyobb mintavétellel el sem indult, maga a program csak reccsent egyet és leállt. Nyilván erőforrásproblémák miatt.

Maga a hangkártya 192 kHz-es mintavételezésre képes, ami igen profi, a CD/DVD mintavételezésének többszöröse. Sajnos az volt a tapasztalatom, az effekt S/PDIF kimenete 44.1, 48 kHz-es mintavételezésnél jól együttműködött a kártyával, de 88.2 kHz-en már gerjedt (képet fogok róla beszúrni, mert a felvételnél szemmel lehetett látni). 88.2 felett viszont már nem csak látni hanem hallani lehetett a gerjedést, olyan volt mintha 2 szólam szólt volna, 96 kHz felett pedig hallható lassú oszcilláció indult meg. Sajnos az effekt S/PDIF kimenete nem kompatibilis vagy nincs szinkronban a kártya nagyobb mintavételezési lehetőségeivel. Az igaz, hogy a GT8 kézikönyve szerint az effekt DSP-jének belső mintavételezési frekvenciája 44.1 kHz, ez mindenképpen kevés (most).

Készítettem tehát két kábelt hogy az S/PDIF helyett az analóg bemeneten tudjak gitárfelvételt készíteni. Ezzel jól is jártam, kiszűrtem a kompatibilitási problémát, és minden mintavételezéssel jó felvételt tudtam készíteni. A hamarosan elkészülő példában a legnagyobbal próbálkozom, azaz 196 kHz a beállított mintavétel. Míg a régi rendszer már a 88.4 kHz-et sem bírta egyetlen másodpercig sem, most a 196 kHz a 4 közül az egyik processzormagot szemmel láthatóan eléggé leterheli, míg a másik három kb fele terheléssel működik. A felvétel és a lejátszás akadásmentes, megnézve a felvett görbét szép szabályos alakzatot látni. Ezzel együtt nem látom értelmét a 196 kHz-es felvételek készítésének, úgyhogy ha ez sikerül, vissza fogok térni 88.4 vagy 96 kHz-re. A film alatt legfeljebb 48, MP3-ban legfeljebb 44.1 kHz lehet a mintavétel, és nem biztos hogy jó ötlet ezek között konvertálgatni.

A latency probléma igen jelentősen csökken a mintavételezés növekedésével, másrészt a latency konkrétan azért nem nagy probléma, mert egy rendes ASIO kártyánál ezt a program érzékeli, és kompenzálja. A Sonar-ban van automata és kézi latency kompenzálási lehetőség is. A probléma az, amikor a felvétel hullámzik. Azt nem lehet helyretenni mert mindig változó mértékű a probléma. Nekem 44.1 kHz-es mintavételnél ez a probléma jelentkezett is, 48 kHz-en és felette viszont teljesen rendben vannak a sávok.

Kb ennyi problémám volt az átállással ami a zenei felvételek készítését illeti. Ezeket nagyrészt gond nélkül meg lehetett oldani egy kis keresgéléssel, S/PDIF-ről analógra átállással, a jBridge programmal, a Win7 XP kompatibilitási lehetőségéivel, minimális odafigyeléssel. Igen nagy előnye az átállásnak, hogy azok a VST effektek és hangszerek amik eddig el sem indultak a szűkös erőforrások miatt, most gyakorlatilag nem terhelik a rendszert láthatóan többszörös mintavételezés mellett sem. A MIDI sávra rakott hangszereket és samplereket nem kell audióba konvertálni hogy egy új sávot tudjak hozzáadni, bármelyik sávra bármilyen effektet rátehetek, kipróbálhatok. Emiatt a hamarosan elkészülő felvétel sok olyan VST effektet és hangszer fog tartalmazni, amire eddig nem volt lehetőség.

Új hangsáv, filmmel

Az előző bejegyzésben hallható két olyan hangsáv, amivel végülis nem voltam teljesen megelégedve, de már untam a keveréssel járó problémákat, amik nagyrészt abból eredetek hogy a gépem nem bírta a sok effektet, akadozott, recsegett, a keverés közben gyakorlatilag nem lehetett hallani mi történik csak az export után, aztán meghallgatás után vissza a programba és emlékezetből javítgatni a Sonarban... Ezzel együtt a két korábban bemutatott hangsáv, a Hammerfall és a Rainbow dal rosszabb mint a korábbiak, így leírni sem érdemes a kialakításukat.

Nem sokkal ezután viszont sikerül elég jól felvenni egy Axel Rudi dalt, ami nem csak jobban szól, hanem jópofa klip is készült hozzá.

A film:


...és a hangsáv klip nélkül ami egy kicsit jobb mint amit a film alatt hallani:

Axel Rudi Pell: Hot Wheels (guitar cover) by Sextons rock band

Ezeknek a leírását most már csak azért is megteszem, mert ezek az utolsó dalok amiket a régi géppel vettem fel (lásd korábbi bejegyzést ahol a gép leírása szerepel), és jó lesz összehasonlítani mi változik módszerben és minőségben az új gépen. Már készül az első klip az új hardveren. Az új gépről és következményeiről külön bejegyzés később, mert mégiscsak sok lenne mindent egy cikkbe keverni.

A fenti hangsávok effektjeit most csak úgy idemásolom, az előző leírások alapján nagyjából világos hogy mi micsoda, de pár dolog megváltozott, valószínű ezek miatt lett egy kicsit jobb ez a sáv mint az eddigi legjobb: a tápióbicskei koncert.

A tápióbicskei koncert felvételének leírása:

• A sávok
• A szoftveres hangszerek
• A gitársávok
• Az éneksáv
• A mastering
• A régi hangsávok:
  

Cover song by Sextons by Sextons rock band

Nézzük a mostani trackeket:

Talán a legfontosabb változás a basszus-samplert érintette. Korábban is a Kontakt samplerben használtam egy Rudi Sarzo hangmintát, ami jobb volt mint az elektronikus basszushangok, de nem volt elég erőteljes és nehezen tudtam mit kezdeni vele ebben a műfajban. Most is a Kontaktban, de egy másik hangmintát használtam, amihez ott rögtön lehetett erősítő és ládaszimulációt adni, meg egyéb effekteket. Elég jól állítgatható a dolog, van benne reverb meg rendes mikrofonszimuláció is, de semmiképp sem az igazi még így sem, rendesen megpengetett basszushang nincs benne, csak amolyan softrock/pop így is, ami nem jön át rendesen a tömény kíséreten, de kicsit jobbnak találtam mint a korábbi Rudi Sarzós basszusmintát:

Setup 1:

Setup 2:

A sampler mellett a basszussávon csak egy EQ volt a következő beállítással:

Az "éneksáv" is sampler (jobbhíján), ezúttal egy szoftveres hammond-szinti, a B4-es, "Purple" presettel. Szerintem nagyon jól szól:

A Hammond kapott egy érdekes effektet, ami elvileg a 60-as évek híres Abbey Road stúdiójának analóg effektjeit modellezi. Van benne EQ, kompresszor, a Hammondra egy harmónikus dúsítót tettem csak, jól szól enélkül is, de ezzel egy kicsit jobb:
Végül ami a trackeket illeti a gitárszólón van még két effekt, egy EQ és egy kompresszor a következő beállításokkal:
Ebben a dalban kétszólamú egy helyen a gitárszóló, ebben el is tér az eredetitől, a két szólórészen ugyan azok az effektek vannak.

A trackeket tekintve a basszussáv változott sokat a korábbiakhoz képest, meg az hogy sajnos az éneket samplerrel kellett helyettesíteni. A dobsáv továbbra is az EzDrummer Pop/Rock presetje, ahol a sávokon nincs semmi effekt, bár a pergő egy send-el rámegy a drum reverb bus-ra.

Nézzük a buszokat, először is a dobhangot megoldó effekteket:

A Snare & Kick buszon ami a pergőt és a lábdobot fogja össze egy EQ és limiter van:

A tamokat összefogó buszon egy EQ és egy Inflator:

Mivel a cineket még mindig kizárólag az overhead-ból tudom kibányászni, amire a lábcin is rá van vezetve, de sajnos az overhead miatt az összes többi dob és benne van, ezért ezen ismét egy többsávos kompresszor van, ami elég jól elkülöníti a cineket a többi dobtól:
Az összes dobot egybe összefogó buszon két effekt van, egy EQ és egy limiter:

Végül a dobokat egybefogó busz kapott egy másik sávon egy kis reverb-et (send-el):
Ez a reverb program más mint az előző volt, sokoldalúbb, szebben szól, érdemes vele kísérletezgetni.

Gitársávokat egybefogó busz effektjei:

A kompresszor:
EQ:
És egy ami a strereo teret állítja kellemesebbre:

A gitársáv most is a GT8 S/PDIF kimenetéről lett felvéve vonalból, összesen 4, egyszerre 2 (jobb és bal) két különálló sávra, amik utána panorámázva lettek. Hogy hogyan az a tápióbicskei hangsávot leíró cikkben részletesen le van írva, azóta nem változott semmi lényeges, csak a stereo tér beállítására találtam egy a korábbinál jobb effektet.

Végül van egy Guitar Reverb bus, amire elvileg send-el lehetne csatlakozni, de úgy emlékszem most ezt kikapcsoltam és reverb nélkül jobban tetszett a dolog.

Végül nézzük a legfontosabbat, a Master buszt:

Egy harmónikusdúsító, ez nem volt eddig, illetve más volt helyette:

EQ:

Compressor/Limiter:

Volt egy Master Reverb busz is, de most arra sem csatoltam vissza magát a Master buszt. Egyrészt így jobban tetszett, másrészt a régi gépem tényleg ledöglött ennyi effekttől és nem lehetett benne rendesen keverni.

Még egy dologgal lennék adós, a mixer struktúrájával, de ez nem, vagy nem sokat változott az előzőhöz képest. Sajnos a képen elég nehezen átlátható hogy melyik sávnak melyik busz a kimenete, illetve hogy a send-ek hogyan vannak bekötve, és hogy a sávokon hogyan alakul például a hangerő és a panoráma, de igen nagy meló lenne ezt átláthatóan lerajzolnom (valami grafikai programban), így jobb híján ez régi kép marad mostanra is. A konzol képe itt van nagyban, talán a több mint 5000 pixeles szélesség miatt egy kis nézelődéssel átlátható.

Mint látszik, pár dolog megváltozott az előzőhöz képest. Egyrészt itt nem volt éneksáv, ami látszólag könnyebbé tette a dolgomat, de egy sampler az ének helyett sokat rontott a helyzeten. Lehet hogy effektíve kevesebb az effekt is, de ezek, amiket a régiek helyett találtam nagyobb erőforrás igényűek így végül ez a mix jobban leterhelte a gépemet mint az énekes verzió.

Sok változás várható az új gépnek köszönhetően, és majd igyekszem nem 3 hónap után beszámolni róla :))).

Új hangsáv új módszerrel, új gitárral.

Az volt még a tervem, hogy leírom hogyan alakulnak a mixerben a sávok és buszok. De csak halogattam mert igen sok lett volna és kellett volna egy magyarázó ábra is hozzá amit nem volt kedvem megcsinálni. Közben átalakítottam azt a templatet amibe a Tápióbicskei film hangsávja készült, és csináltam az újjal egy másik filmet:



...emiatt aztán a régi mixer összefüggéseit is csak a képről tudtam volna összeszedni.

Ez az új template remekül szól, de egy hibája nyilvánvalóan van, nem mertem az RMS-t -7...-8 dB-re venni, így ez most -10dB-en van illetve kicsivel alatta, mondjuk hogy -10 és -12 között, ezért kicsit erőtlenebb most mint a korábbi. Szinte minden megváltozott, a busz effektek, master effektek, és a keverő struktúrája is (ezért a régit már nem is fogom leírni). Rengeteg új VSTi hangszer került bele, új a basszus-sampler is (régi hangmintával), de új az effektezése, és bevettem újabb szoftveres szintiket, pl. a B4 Hammond-ot, lásd film. Hogy a basszus hogyan szól, arra van a filmen egy középrész, szerintem önmagában jó, a mixben lehetne egy kicsit egyértelműbb. Egyelőre azt mondom, jobb lesz a mostani végeredmény majd később bátrabb RMS-el mint a Tápióbicskei volt, bár összehasonlítva ezt és a régi sávokat ez talán most nem annyira egyértelmű. Sokat dobott a hangon az új gitár is, de még a régivel is készült egy jobban szóló mix korábban.

Ronnie James Dio: Man on the Silver Mountain (Cover) by Sextons rock band

Sajnos a gépem még a régi, nem bírja sem a hangszereket, sem az effekteket, a programban kicsit 100% felett áll a CPU terhelés, ami vicces, de folyamatosan recseg és hullámzik a visszajátszás, így nagy kínlódás a tesztelés, mert csak exportálás után derül ki hogyan szól a mix. Hogy új gép mikor lesz azt nem tudom, de ha sikerül összerakni tovább fogom fejleszteni ezt a templatet a még jobb otthoni hangzásért, új effektekkel amik most nem működnek, és bátrabb VSTi sávokkal.

A gitársávok effektezése amúgy nem változott, gitár - GT8 - hangkártya, a sávon semmi, a buszon minimális korrekció van.

Az a terv, hogy születik még 3 felvétel ezen a gépen, és ha ezek elkészülnek a tapasztalatok alapján leírom az új elrendezést/effektezést.

Első bejegyzés

Ezt egy kicsit kockafejű blognak szánom de lesznek benne laza hülyeségek is. Egyrészt egy zenekarban játszok, oldalt lesznek erről linkek. Másrészt több programot is megnéztem már, és a Sonar jött be igazán, ami mindent tud, és egész jó a kimenete. Tudom hogy nem ez a legnépszerűbb audió program, és hogy a profik szarnak is tartják, de nem igazán érdekel, szerintem jó, korrekt, stabil, és eléggé teljeskürű szolgáltatásválasztékot nyújt.

Miért ezt használom? A Samplitude Producer audióban remek, de midi sávra helyezett VSTi hangszerek kezelésében gyenge. Eleve a Midi fájlokat egy sávra teszi nem szerparája szét a hangszereket sávokra. A 9-es verzióig követtem a Samplitude vergődését ezügyben, de az már hardverkucslos meg egy halom nyűgöm lett vele. Csak audióra a legjobb ha szakértő kezekbe kerül.

A Steinbergnek egyetlen programját vagy pluginját sem tartom jónak, a Cubase szerintem egyszerűen csak szar, de az SX4 Studiót még nem láttam meg mostmár nem is érdekel. Egyetlen kivétel talán a Nuendo nevű programjuk, de ez már igen régi és tudtommal nem fejlesztik, mert jóval előrébb jár valami miatt mint a többi Steinberg program és a mai napig nem tudták beérni a minőségét a többivel (gondolom megvették valakiktől). Kicsit a Logic-ra hansonlít de kéne fejlődnie rendesen azóta azért sok idő eltelt.

A Stenberg programok audió kimenete szerintem szar, de midiben erősek. Eleve a VST VSTi szabvány Steinberg termék. Ha valaki csak vitruális hangszerekkel akar dolgozni, elektronikis tuc-tuc zenét szerkeszt, akkor ez is jó lesz neki.

A Sonarban egy ideje az audiót jelentősen feljavították. Jelenleg a 8.3-as verziónál tart. Midiben is hibátlan, audióban megfelelő, illetve nem is tudom miért nem gondolom hogy ebben is a legerősebb, de talán a Samplitude jobb ebben. A felvételek készítése során készült egy igen jó template (ami például a Nuendóból rendesen hiányzik, de a post buszok paramétereit egtyébként is elveszti). Ennek a templatenak a készítését, paraméterezését, használatát, a virtuális hangszerek beüzemelését akarom itt leírni. Idővel elég sok infót akarok itt felhalmozni, ahogy időm engedi.