Ez egy közbenső post lesz a korábbi zeneszerkesztős és a később következő zeneszerkesztős bejegyzések közé
hardver/szoftver témában. Mint olvasható volt, új gépet vettem (illetve a belét cseréltem nagyobbra), az áttérés nem csak hardverirányú volt, az
oprendszer is megújult. A
32 bites XP helyett 64 bites Win7-került az új hardverre, és gondoltam hogy nem fog simán menni az átállás, voltak is gondok. Ezek nagyrésze mégis megoldható. Az elején rögtön fontos tisztázni, hogy a régi rendszer a driverek frissítése után (monitorvezérlő, alaplap) simán és gond nélkül elindult az új hardveren, de - bár nem csináltam mélyreható teszteket -
a sebessége és a teljesítménye érzésre semmit sem változott. Ez alapvetően meglepett, ezért azt kell mondjam,
ha marad a 32bites xp, fölösleges lett volna a fejlesztés.A 64 bites rendszer kétségtelen előnye, hogy
nagyobb memóriatartományt tud címezni, így a 3.5 GB feletti tartomány sem dísz. Az igaz, a 64 bites rendszer alá is csak 4 GB-ot vettem, ez mégis több mint a régi gép 1.5 GB-ja. A Sonar programot illetően szinte minden korábbi verziónak van 32 és 64 bites verziója, és ezt a 64 bites rendszeren meg is kérdezi, hiszen
ezen mind a kettő kompatibilis. Mivel a hangsávszerkesztés főleg az effektek miatt memóriaigényes (és processzorigényes) ezért a
64 bites telepítést választottam. A 64 bites Sonarban van arra lehetőség, hogy a 32 bites VST pluginek elkülönített memóriaterületen (mintegy virtuális gépen/serveren) fussanak.
Az a véleményem, hogy a hétköznapi szoftverek túlnyomó többségében teljesen fölösleges a 64 bites verzióval vacakolni, ha az nincs. Egy Word például vagy valami más programocska - akár beleérthetem a DTP programokat is - már egy jó 32 bites rendszeren és akadásmentesen fut, egy Word nem tud annyira lassú lenni hogy ne lehessen benne szöveget írni, másra meg úgysem jó.
A 64 bites rendszer viszont minimum két (nem hétköznapi) dolognál biztosan nélkülözhetetlen: a nagyfelbontású HD filmvágás, és a hangszerkesztés. Ezekből a programokból (bár telepíthető gond nélkül 32 bites verzió 64 bites Win7-re is), komoly hátrány lesz az, hogy
a program nem látja a rendelkezésre álló összes erőforrást (memóriát, processzorokat...). Bár itt nem téma, az XP-n sem megvágni, sem kiexportálni nem tudtam 5 percnél hosszabb HD felbontású filmet, és az itt belinkelt korábbi hangsávok 100%-ban terhelték a processzort és a memóriát (ezért akadoztak, leálltak, recsegtek)
sok erőforrásigényes VST pluginal pedig el sem indult a lejátszás.A 64 bites rendszerre áttérés előnyeit először a filmvágás során tapasztaltam, egy HD film vágása akadásmentes, sima, folyamatos, és a 10 perces film exportálása 13 percig tart (korábban 10 percest nem lehetett kiexportálni, az 5 percesé kb 1.5 óráig tartott).
Abban az esetben tehát ha a munka memória és processzorigényes, a 64 bites szoftververzió az egyetlen alternatíva, ez pedig csak 64 bites rendszeren fut.A filmvágás kipróbálása után hasonló eredményt vártam a hangszerkesztéstől is, és azt lehet mondani meg is kaptam. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy
pontosan ugyan az a mix a Sonarban ami a 32 bites XP alatt 100%-ban terhelte a processzort és emiatt akadozott és recsegett, ugyan az azonos effektekkel csak simán kinyitva az új rendszeren 7%-os processzorterhelést mutatott. Bár az új hardver erősebb mint a régi, a kettő teljesítménye között koránt sincs 7 a 100-hoz különbség.
Az tehát szinte egyértelmű, hogy a teljesítménynövekedést nagyrészt maga a 64 bites oprendszer okozta, nem csak maga a hardver. Bár az XP-s rendszert gond nélkül elindítottam az új gépen, a szóban forgó régebbi hangsávot nem nyitottam meg benne így nem tudom hogy azonos hardveren ugyan az a művelet mekkora különbséget okoz a processzorterhelésben, de a jövő héten megejtek egy ilyen tesztet és majd kiírom az eredményt. A kettő közötti különbség a két operációs rendszer teljesítménye közötti különbséget fogja mutatni.
Nagyon fontos kérdés, hogy
a két rendszer zeneszerkesztés szempontjából kompatibilis-e.
Nem. Meglehetősen sok kompatibilitási probléma van (más téren is, így fel kell rá készülni hogy pár dologban új programot kell keresni vagy kompromisszumot kell kötni). Először is a
hangkártya. Nyilván ha van az embernek egy az alaplapinál mindenképpen jobb hangkártyája, azt meg akarja tartani. Az enyémben egy
EMU1212m van, ami mostmár több mint 50e ft, de én még 30 körül vettem régebben (és azóta egyszer garanciában kicserélték vadi újra). Ez drágább mai áron mint a processzor maga, az meg kicsit túlzás, hogy egy ilyen hangkártyát kompatibilitási problémák miatt kidobjak.
Az EMU1212-höz nincs Win7 64 bites driver hivatalosan, csak egy beta verziós. Ezt töltöttem le, (jól el van dugva a gyártó oldalán) és azt kell mondjam ez
teljesen jó annak ellenére hogy Beta, és hivatalosan a Vista 64 bithez készült nem a Win7 64-hez.
Az audio driverre telepítendő PatchMix DSP már zűrösebb kérdés, mert ebből még beta verziós sincs 64 bites rendszerre, ez viszont nem driver, csak egy felület a kimenetekhez és a bemenetekhez. Ebből a legújabb verzió sem működött nálam alaphelyzetben, de a
Win7 alatt van egy lehetőség a programok kompatibilitásának beállítására, így ezt visszavettem már a telepítés alkalmával XP SP2 kompatibilisre, innentől jól települt, és azóta is tökéletesen fut. Ha a kompatibilitást a telepítésnél nem vesszük vissza, látja a rendszer a hangkártyát, de csak WDM eszközként (ASIO-ként nem) és csak 44.1 kHz-es mintavételezést enged. Így is jobb mint bármelyik alaplapi hangkártya, de rendesen telepítve a Patchmix DSP-t sokkal többet tud.
Kompatibilis telepítés után a 1212m ASIO, és az összes mintavételezés működik 64 bites Win7 alatt is. Kérdés persze hogy kell-e valódi ASIO hangkártya a felvételhez, de szerintem kell, mert a szoftveres ASIO driverek a kártya minőségén nem javítanak,
csak kompatibilissé teszik a gagyit az egyébként többre képes hangszerkesztő programokkal. Másrészt egy stúdióminőségű kártyában nem csak az jó hogy ASIO, hanem a
dinamika, jel/zaj viszony, és a mintavételezési frekvencia is annyival magasabb, amit egy alaplapi kártyával nem lehet szoftveresen elérni, és amit egy stúdió hangkártya alapból tud az alsó kategóriánál jobb felvételhez elengedhetetlen.
A másik fő kérdés a
felhasznált pluginek kompatibilitása. Nincs mindegyik VST pluginből 64 bites verzió, de sok (a legtöbb) ennek ellenére is tökéletesen fut a 64 bites zeneszerkesztő programokban. Ezzel együtt aki sokat kísérletezik és próbálkozik, belefuthat pár a 64 bites rendszeren használhatatlan 32 bites pluginbe. Így jártam én is, igaz egy szavam nem lehet, mert csak egy gyártó VST pluginjével fürödtem be, mégpedig a Sonnox (volt Sony) Oxford nevű gyűjteményével, ami nem lett volna nagy ügy, de ezzel csináltam a mastert (lásd korábbi bejegyzések).
Amíg ezek a pluginek 32 bites módban telepítve vannak, a munka nem nyílik meg 64 bites programban. Bele lehet esni más hasonló problémába is könnyedén, ekkor ki kell törölgetni a plugineket gyártónként, és úgy megpróbálni megnyitni a munkát. Így könnyedén kiderül melyik plugin hibás 64 biten.
Amikor találunk egy ilyen problémát két lehetőségünk van.
Keresünk helyette egy másikat, ami alkalmas hogy kiváltsa az inkompatibilis VST-t, és a minősége is megfelelő. A másik hogy nem keresünk, hanem a
jBridge nevű alkalmazással kompatibilissé tesszük. A
jBridge tulajdonképp egy remek megoldás bármire, bár az Oxfordon kívül csak egyetlen VSTi hangszer nem indult el nekem 64 biten, így nem konvertáltam át az összes 32 bites pluginemet 64-re mert ami jó azt minek.
A jBridge a 64 bites rendszerekkel kompatibilissé teszi a 32 bites plugineket, de fordítva is tudja, a 64 bites plugint kompatibilissé teszi a 32 bites rendszeren. Így gyakorlatilag bármilyen rendszeren készült a mix bármilyen pluginekkel, a jBridge lehetővé teszi hogy keresztbe megnyissuk őket (kérdés hogy visszafelé ennek mi értelme van).
Az Oxford tehát bridge komaptibilis a 64 bites rendszerrel, tehát használható, igaz maradnak kényelmetlenségei (nem lehet lejátszás közben tekergetni a paramétereit mert azonnal leáll az audio engine), de ettől eltekintve mindenképpen működik. Az Oxford mellett egyetlen olyan VSTi-be futottam bele ami nem ment 64 bites rendszeren, de a jBridge ezen is segített, mégpedig a
Superior Drummer. Ezt a hangszert XP alatt meg sem próbáltam, de gondoltam ha itt a Win7 ekkora gépen akkor legyen. Simán települ, standalone-ban működik is tökéletesen, de a
64 bites Sonar-ban nem töltődnek be a hangminták. jBridge, és minden rendben van ezzel is.
Hogy a jBridge fontos-e az nagyrészt a pluginektől függ, nekem máshoz nem kellett, illetve amivel gondom volt azt nem oldotta meg, tehát mindegy bizonyos esetekben hogy a VST maga 32 vagy 64 bites, egyszerűen másként fut az új rendszeren mint a régin (pl. az IXL analyzerek) de ez csak kényelmetlenség, nem működik hibásan.
A nagyobb teljesítményű rendszeren értelemszerűvé vált hogy a mintavételezési frekvenciát megnövelem. Igazából már XP-n is 48 kHz-en vettem fel, mert ott nem volt mérhető latency. 44.1 kHz-en viszont hullámzott a felvett sáv rendesen, ez nyilván a korrigálhatatlan kategória volt. De 48-on jól működött.
Mivel csak gitárt tudok felvenni, a kártyát csak a gitársáv (illetve a korábbi tápióbicskei koncert felvételénél az éneksáv) felvételére használtam. Az effekt S/PDIF digitális kimenetéről készítettem a felvételt korábban 48 kHz-en, és nem volt vele gondom. Az XP-SONAR x32 48 kHz-nél nagyobb mintavétellel el sem indult, maga a program csak reccsent egyet és leállt. Nyilván erőforrásproblémák miatt.
Maga a hangkártya 192 kHz-es mintavételezésre képes, ami igen profi, a CD/DVD mintavételezésének többszöröse. Sajnos az volt a tapasztalatom, az effekt S/PDIF kimenete 44.1, 48 kHz-es mintavételezésnél jól együttműködött a kártyával, de 88.2 kHz-en már gerjedt (képet fogok róla beszúrni, mert a felvételnél szemmel lehetett látni). 88.2 felett viszont már nem csak látni hanem hallani lehetett a gerjedést, olyan volt mintha 2 szólam szólt volna, 96 kHz felett pedig hallható lassú oszcilláció indult meg.
Sajnos az effekt S/PDIF kimenete nem kompatibilis vagy nincs szinkronban a kártya nagyobb mintavételezési lehetőségeivel. Az igaz, hogy a
GT8 kézikönyve szerint az effekt DSP-jének belső mintavételezési frekvenciája 44.1 kHz, ez mindenképpen kevés (most).
Készítettem tehát két kábelt hogy az S/PDIF helyett
az analóg bemeneten tudjak gitárfelvételt készíteni. Ezzel jól is jártam, kiszűrtem a kompatibilitási problémát, és minden mintavételezéssel jó felvételt tudtam készíteni.
A hamarosan elkészülő példában a legnagyobbal próbálkozom, azaz 196 kHz a beállított mintavétel. Míg a régi rendszer már a 88.4 kHz-et sem bírta egyetlen másodpercig sem, most a 196 kHz a 4 közül az egyik processzormagot szemmel láthatóan eléggé leterheli, míg a másik három kb fele terheléssel működik. A felvétel és a lejátszás akadásmentes, megnézve a felvett görbét szép szabályos alakzatot látni. Ezzel együtt nem látom értelmét a 196 kHz-es felvételek készítésének, úgyhogy ha ez sikerül, vissza fogok térni 88.4 vagy 96 kHz-re. A film alatt legfeljebb 48, MP3-ban legfeljebb 44.1 kHz lehet a mintavétel, és nem biztos hogy jó ötlet ezek között konvertálgatni.
A latency probléma igen jelentősen csökken a mintavételezés növekedésével, másrészt a latency konkrétan azért nem nagy probléma, mert
egy rendes ASIO kártyánál ezt a program érzékeli, és kompenzálja. A Sonar-ban van automata és kézi latency kompenzálási lehetőség is. A probléma az, amikor a felvétel hullámzik. Azt
nem lehet helyretenni mert mindig változó mértékű a probléma. Nekem 44.1 kHz-es mintavételnél ez a probléma jelentkezett is, 48 kHz-en és felette viszont teljesen rendben vannak a sávok.
Kb ennyi problémám volt az átállással ami a zenei felvételek készítését illeti. Ezeket nagyrészt gond nélkül meg lehetett oldani egy kis keresgéléssel, S/PDIF-ről analógra átállással, a jBridge programmal, a Win7 XP kompatibilitási lehetőségéivel, minimális odafigyeléssel.
Igen nagy előnye az átállásnak, hogy azok a VST effektek és hangszerek amik eddig el sem indultak a szűkös erőforrások miatt, most gyakorlatilag nem terhelik a rendszert láthatóan többszörös mintavételezés mellett sem. A MIDI sávra rakott hangszereket és samplereket nem kell audióba konvertálni hogy egy új sávot tudjak hozzáadni, bármelyik sávra bármilyen effektet rátehetek, kipróbálhatok. Emiatt a hamarosan elkészülő felvétel sok olyan VST effektet és hangszer fog tartalmazni, amire eddig nem volt lehetőség.
A felső sorban a wave eredetileg 96 kHz-es, de 192 kHz-re importáltam be mindent, hogy a lépcsőzetességből eredő különbségek kisebbek legyenek. Az alacsonyabb mintavétel felkerekítése szerintem zseniális. A második sorban egy Fraunhofer IIS MP3 encoderrel készült export van, ez eredetileg 16 bit, 48 kHz, 320 kB/sec. Már itt sem egyértelmű minden, vannak látható különbségek, de ennek minősége igen jó, a profik esküsznek rá. Sok különbség nem is a tömörítésből eredhet, hanem a mintavételi frekvencia különbségeiből, ami itt a wave esetében duplázva van, az MP3 esetében pedig négyszeres. Ezek átszámítása nagyon jó, de nyilván nem a valóságot tükrözik.
Bejegyzések
